Anyukám, nagymamám “nadrágos nők”, akik elvetik a körömlakkot is. Nem volt igazi mintám, ahhoz, hogy
nőies nő legyek. Olyan ruhákat hordtam, ami ápol és eltakar, lelakva éreztem magam. Kislányom született, akinek belülről jött a “tükör előtt biggyeszkedés” és szerettem volna jó példa lenni előtte. Csak hát nem tudtam mi is állhat jól. Milyen szín, fazon. Amikor Krisztánál jártam tanácsadáson már hosszú ideje nem néztem úgy igazán tükörbe. Csak kritizáltam magamat. Mindig mondtam, hogy “azért növesztettem ekkora feneket, hogy ne csak onnan lehessen tudni, hogy az az elejem, ahol a frufru van”. A tanácsadáson előkerült a centi és elsírtam magam, hogy homokóra alkat vagyok, amire minden nő vágyik és az öltözködésben erre “szépítünk optikailag”. Majd jöttek a színpaletták, hogy milyen színekben “mosolyog az arcom”. Most már csak ez szerint nyúlok a ruhaválasztásnál. Ma már nem csak bele merek nézni a tükörbe, hanem látom is magamat, csodálatosnak és szerethetőnek.
Kriszta még arra is ráébresztett, hogy egy alap smink csak 2 perc a reggeli készülődésben és azt már nem hagyom el. Jobban érzem magam tőle. Pár ruhát vettem csak azóta, de azok passzolnak hozzám. Csak olyanokat veszek fel, amiben jól érzem magam.
Hajnalka